Ma délelőtt egy rövid túrát tettünk a Mátra déli oldalán. A Gyöngyöstarjántól északra található Borhy-kastélytól, széles vörös úton kezdtük meg utunkat. Utóbbi az egykori vulkáni tevékenységnek köszönhető, az itteni lávakőzetek színe változatos, általában szürke, de előfordul a vörös mellett a zöld szín is.

Fél óra elteltével kanyargós utunk keresztezte a Világos-hegyre (más néven Kopasz-hegy) vezető zöld háromszög jelzést, így azon kezdtük meg a csúcs megmászását, ami egyre meredekebbé, végül igencsak combossá vált. Odafent sajnos a felhős idő miatt nem volt részünk, az egyébként fantasztikus kilátásból.

Következő állomás a Tót-hegyes volt, sajnos itt is elmaradt a panoráma. Visszafelé kicsit módosítottunk az útvonalon, a Kopasz-hegyet már nem másztuk meg újra. Felfedeztünk egy kopott kék T jelzést, ami talán zarándokút lehet, de a térkép nem jelöli. Ezen indultunk el lefelé, később elveszítettük, de a kastélynál újra előbukkant.

Táv: 13,1 km

Szintemelkedés: 640 m

Képek a túráról:

20111120_Matra

A mai napra a Cserhát Baráti Társaság teljesítménytúrát szervezett. Korábban már részt vettem egy túrájukon, a Cserhát 500-as csúcsai éjszakain, amin nagyon jól éreztem magam. Ezúttal a Cserhát (50/40/30/20) túrát rendezték. Én a 30-as távot választottam. Hosszabb távot nem mertem bevállalni, mert volt egy kis izomlázam, valamint nem is futottam túl sokat az utóbbi időben. Bár a teljesítménytúrák általában jól szoktak menni.

Fél 9-kor vágtam neki a távnak, az elején még kissé hűvös volt (főleg amíg a rajtra vártam, mert nem akartam túl korán indulni), de a remek napsütéses időnek köszönhetően, hamar melegebb lett.

Először felkapaszkodtunk kicsit, hogy megcsodálhassuk a várat, majd az út Felsőtold felé folytatódott. Az egyik kedvenc részem következett, egy kisebb medence, mely a Szekerce-patak völgyében folytatódik. A faluban megszereztem az első pecsétet, majd bő 4 km aszfalt következett a Bableves csárdáig, ezen a szakaszon hamar túl voltam, de a combom egyre jobban fájt. Cserhátszentivánra már egy avaros-köves lejtőn indultam lefelé, ahol azért figyelni kellett. A következő ponton egyből 3 pecsétet kaptam, mivel még ott találtam a következő két pontért felelős őr is. Még fel kellett kapaszkodni a közeli kilátóhoz egy matricáért, ragasztás után fordultam is vissza a Hármas-forrás felé. A patakon sokszor át kellett kelni, ami most könnyen ment a csekély vízhozam miatt. A Közép-hegyet kerültem meg, szalagozott úton. Aztán újra a faluba értem, közel a 2. ellenőrző ponthoz. Ráláttam a kilátóhoz vezető kaptatóra is, már egész nagy volt a forgalom. A túra legmagasabb pontja, a Dobogó-tető következett, az út hosszasan emelkedett, egyre többet kellett belesétálnom a meredekebb részeken. A csúcson most nem mentem fel a toronyba, hanem igyekeztem tovább Hollókő felé. Itt már nem esett túl jól a futás, de azért mentem, mert már nem volt sok hátra. A várat már lehetett látni messziről, ami erőt adott. Az utolsó ponthoz meredek ösvény vitt fel, nem is bántam, hogy már nincs sok hátra. A vártól már csak 700 m volt a célig. Meglepetésemre elsőként értem be a 30-as távon (de nem biztos, hogy a leggyorsabb is voltam), amiért egy emlékplakettet kaptam, aminek nagyon örültem.

Majdnem el is felejtettem, ez volt az első bevetése az új Asics Lahar cipőmnek. Nagyon kényelmes volt, pedig most futottam benne először. Kicsit csúszott az avaros-poros lejtőkön, de amúgy meg voltam vele elégedve.

A táv a turistautak.hu szerint 30,95 km, 882 m szintemelkedéssel. Az időm 3:34:30 lett (8,67 km/h, 6:55 p/km).

A célban a palócleves fantasztikus volt és a sör is nagyon jól esett. A szervezés kiváló volt, a pálya jól ki volt jelölve, nem nagyon kellett bújni a leírást. Köszönöm a szervezést!